|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 20 találat | lapozás: 1-20 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kodolányi Gyula 1992. október 6.Idén nem cirkáltak állig felfegyverzett kommandósok október 6-a alkalmából Aradon. Tokay György RMDSZ-képviselő mondott beszédet, majd Cristea Ilia aradi alpolgármester, Tokay György, Szőcs Géza RMDSZ-alelnök, Borbély Imre és Verestóy Attila az RMDSZ elnöksége nevében, a magyar kormány nevében Kodolányi Gyula államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatala nevében Bálint-Pataki József főtanácsos megkoszorúzták a 13 aradi vértanú emlékhelyét. Jelen volt több megyei RMDSZ-küldöttség, a Kölcsey Egyesület /Arad/, a Jelen aradi napilap szerkesztősége, az EMKE és más szervezetek képviselői. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./ Kodolányi Gyulát a román határon figyelmeztették, hogy az elnökválasztás idején a román nép érzékenységét sérti a magyar kormányszintű koszorúzás. Ezért Kodolányi Gyula államtitkár csak az RMDSZ-székházban mondott el néhány gondolatot beszédéből. /Magyar Hírlap, okt. 7., Népszava, okt. 7./1992. november 26.Kodolányi Gyula címzetes államtitkárral készített interjút közölt a Romania libera. Nem hiszi, mondta Kodolányi, hogy Iliescu szövetségre lépne a szélsőséges erőkkel. Magyarország barátságot akar minden szomszédjával. /Romania libera (Bukarest), nov. 26, ismertette: Magyar Hírlap, nov. 27./1993. január 15.Az RMDSZ kongresszusán 327 szavazattal bíró küldött vesz részt, ebből 209-en a megyei és területi szervezeteket, 104-en a 13 pártot és szervezetet képviselik, ide tartozik a 14 elnökségi tag is. Az RMDSZ kongresszusára látogató magyar kormányképviselők, Entz Géza államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke és Kodolányi Gyula, Antall József miniszterelnök külpolitikai tanácsadója először Bukarestben keresték fel Viorel Hrebenciucot, a román kormány főtitkárát. Fölvetettük a romániai magyar kisebbség helyzetének általános kérdéskörét is - közölte a megbeszélés után Entz Géza. A neuralgikus kérdésekben a szerződéses viszonyok eloszlathatnák a gyanakvást, hiszen világossá tennék a kapcsolatok alapelveit. - Az RMDSZ kongresszusán megjelenik a Demokratikus Konvenció 18 tagszervezetének és pártjának valamennyi vezetője, képviselteti magát az Európa Tanács, az EDU, a Helsinki Watch, a Magyarok Világszövetsége, továbbá a magyarországi pártok képviselői. Jelen lesz Entz Gézán kívül Bálint-Pataki József, Keszthelyi Gyula, Kulin Ferenc, Csapody Miklós és mások. /Bogdán Tibor: Ma kezdődik az RMDSZ kongresszusa. Entz és Kodolány Bukarestből utazott Brassóba. = Magyar Hírlap, jan. 15./1993. január 15.Az első nap legnagyobb része a vendégek üdvözlő beszédeivel telt el. Tőkés László bevezetőjében kemény szavakkal ítélte el a romániai visszarendeződést, az egész országra kiterjedő intoleranciát, idegengyűlöletet, kisebbség-, illetve magyarellenességet és az antiszemitizmust. Az RMDSZ közösséget vállal a román ellenzékkel, " a románsággal együtt kívánja kivívni emberi, polgári és nemzetiségi jogait." Javaslatot tett a román nemzet és a romániai magyarság képviselőiből álló kerekasztal-konferenciára. A romániai magyarság a belső autonómiát meghirdető kolozsvári nyilatkozat valóra váltásával találja meg a kivezető utat a jelenlegi válságból. Domokos Géza, megerősítve, hogy visszavonul, elnöki felszólalásában rámutatott arra, hogy "nem lehetünk szabadok", ha a román nemzet diktatúrában él. A szövetségre leselkedő csapdákat a kifáradásban, a lemondásban, a beletörődésben és a valóságtól elszakadásban jelölte meg. Súlyos gond az RMDSZ vezetésében a személyeskedés, a szervezet gyenge pontja a gazdasági tevékenység. Sütő András betegsége miatt levéllel fordult a kongresszushoz. Ebben arra szólított fel mindenkit, hogy szabaduljon meg félelmeitől, ne tartson az egységért folytatott küzdelemtől. Kidolgozatlan a szövetség stratégiai programja. Helytelen Tőkés Lászlót voluntarizmussal vádolni. Corneliu Coposu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke hangsúlyozta, hogy pártja a nemzetközi dokumentumok szellemében viszonyul a kisebbségekhez, jogaik szavatolásához, mert ez nem irányul Románia szuverenitása ellen. Coposuhoz hasonló hangnemben beszélt a kongresszuson megjelent több román politikus is: Gheorghe Fulga, Brassó megye prefektusa, Vintila Bratianu, a Nemzeti Liberális Párt-Demokratikus Konvenció elnöke, Stelian Tanase a Polgári Szövetség nevében. Felszólaltak a szomszédos országok magyar szervezeteinek képviselői is, így Bálint Antal /Zenta, VMDK/, Kovács Miklós /KMKSZ/, Duray Miklós /Együttélés/. Entz Géza elmondta, hogy a magyar kormány szerint csak az új politikai mozgástérben létrejött magyar érdekvédelmi szervezetek hivatottak arra, hogy a határokon túli nemzetrészek legitim képviselői legyenek. /Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Pesti Hírlap, Népszabadság, Új Magyarország, jan. 16./ /Entz Géza beszéde: Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 16-17. - Kodolányi Gyula beszéde: Új Magyarország, jan. 19. - Sütő András levele: Új Ezred (Kolozsvár), jan. 15., Tőkés László beszéde: Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19., Domokos Géza beszéde: Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19., Szőcs Géza beszéde: Orient Expressz (Bukarest), jan. 22., Tokay György beszéde: Orient Expressz (Bukarest), jan. 22./1993. július 28.Illyefalván, a liberális konferencián az átmenet problémáiról Emil Constantinescu, a Demokratikus Konvenció elnöke, Garbiel Andreescu, Németh Zsolt és Vásárhelyi Miklós. Ezután a kisebbségi és etnikai kérdés volt napirenden. /Farkas Réka: Illyefalvi liberális konferencia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 28./ Orbán Viktor, a Fidesz elnöke kifejtette, hogy a magyarországi liberális pártok nem ragaszkodhatnak mereven a liberális elvekhez, mert ez a nemzeti kisebbségek problémájának mellőzésével járna. A kisebbségi elképzelésekbe be kell iktatni a kisebbségi önkormányzatot és a kollektív jogok fogalmát. Horia Rusu, a Liberális Párt elnöke szerint a Demokratikus Konvenció kisebbségpolitikai koncepciójába be kellene építeni az RMDSZ elképzeléseit. /Nemzetközi ellenőrzés szükséges. = Magyar Hírlap, júl. 28./ Illyefalván Kodolányi Gyula címzetes államtitkár arról beszélt, hogy a térség országainak be kell kapcsolódniuk az európai integrációba. Stelian Tanase hozzászólásában rámutatott arra, hogy Románia kapuja az európai integrációhoz Magyarország. /Új Magyarország, júl. 29./ Illyefalván Szőcs Géza kiemelte, hogy kulcskérdés az elmaradottság. A volt kommunista országok integrációja nagy mértékben függ az Egyesült Államok szándékától. /Magyar Nemzet, júl. 29./1993. július 29.Kodolányi Gyula címzetes államtitkár Illyefalván tartott előadást, majd Bukarestben júl. 29-én találkozott Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkárral, a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa elnökével. Elsősorban az európai integrációs folyamatokról, Romániának az Európa Tanácsba való felvételéről volt szó. Kodolányi Gyula román partnerének kijelentette: ha Magyarország megnyugtatónak tartja a hátralévő másfél hónapban felmutatott eredményeket, akkor konstruktív módon foglalkozik majd az üggyel. /Hrebenciuc- Kodolányi találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./1993. július 29.Illyefalván a liberális konferencián felszólalt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Konrád György, Németh Zsolt, Bíró Béla, Dinu Tamfirescu, Horia Rusu, a 93-as Liberális Párt elnöke, Gabriel Andreescu, Vékás János, a VMDK alelnöke, két oxfordi egyetemi tanár /George Ross és Mark Allmond/ és Molnár Gusztáv. A kollektív jogokról, a nemzetállam meghaladásának szükségességéről volt szó. Orbán Viktor leszögezte, az egyéni jogok nem elégségesek, kollektív jogokra van szükség. El kell ismerni a kisebbségek önrendelkezési jogát, azzal megszorítással, hogy ezt határmódosítás nélkül gyakorolhatják, az államok korlátozott szuverenitása és a kisebbségek korlátozott, belső autonómiájának együttes megléte mellett. A vitán Dinu Tamfirescu teoretikus a nemzetiségek autonómiája mellett foglalt állást. /B. Kovács András: Szabadelvű remény? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./ Felszólalt továbbá Stelian Tanase, Smaranda Enache, Fábián Ernő, Vásárhelyi Miklós, Egyed Péter, Szőcs Géza és Kodolányi Gyula. Az első két nap témája az etnikai viszonyok voltak, a harmadik napé pedig az európai integráció volt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31. - aug. 1./1993. november 2.Nov. 2-án Szőcs Géza Bethlen-díjat kapott, az ünnepélyes átadáson, Budapesten Kodolányi Gyula mondta el a laudációt. Szövege: Heti Magyarország, nov. 12.1993. december 2.Liberális világkonferenciát rendeztek Budapesten, nov. 26-28-a között. Az RMDSZ-t Markó Béla elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök képviselte a konferencián. Markó Béla emellett Budapesten megbeszélést folytatott Jeszenszky Géza külügyminiszterrel és Entz Gézával, a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetőjével. Kodolányi Gyula címzetes államtitkár az Új Magyarország munkatársa kérésére elmondta, hogy ezeken a megbeszéléseken áttekintették a két felet közösen érdeklő kérdéseket, Jeszenszky romániai látogatásának eredményeit. Mark beszámolt arról, hogy az RMDSZ kialakítja szakértői intézményeit. Szó esett a Duna Televízió szerepéről, az Európai Unióról és a NATO-ról. /G. Fehér Péter: Telefoninterjú Kodolányi Gyulával. = Új Magyarország, dec. 2./1994. január 4.Molnár Gusztáv tanulmányában kifejtette, hogy Antall József az MDF kül- és nemzetpolitikáját alakító munkatársaival, Für Lajossal, Jeszenszky Gézával, Kodolányi Gyulával, Nahimi Péterrel, Entz Gézával és Csoóri Sándorral összhangban szerves egységben fogta fel a nemzet és az ország ügyének szolgálatát. Álláspontjuk szerint a nemzet és az összmagyarság ügye csak akkor szolgálható megfelelő hatékonysággal, ha az ország újból a nyugati világ szerves részévé válik. Magyarországnak be kell kerülnie az Európai Unióba. Az MSZP balról szeretné korrigálni a magyar külpolitikát /egyezzünk ki szomszédainkkal, kössük meg gyorsan az alapszerződéseket/, Csurkáék pedig követelik, hogy ne kössük meg a határokra vonatkozó cikkelyt. Molnár Gusztáv szerint a magyar külpolitika nem hallgathat erre a két követelésre, mert a nyugati magyar geopolitikai orientáció az elsődleges. /Molnár Gusztáv: Geopolitika és nemzettudat. = Új Magyarország, jan. 4./1995. november 2.A Bethlen Gábor Alapítvány nov. 2-án tizedik alkalommal ítélte oda jeles közép-európai személyiségeknek a Bethlen Gábor-díjat, melyet ezúttal Kiss Ferenc budapesti irodalomtörténésznek, Lászlóffy Aladár kolozsvári költőnek és a Dél-Tirolban, Bozenben élő dr. Christoph Pan professzornak, a FUEV elnökének adományoztak. A Bethlen Gábor Alapítvány gondolatát Illyés Gyula vetette fel 1979-ben, amikor Magyarországban jogi személyként még egyetlen alapítvány sem létezett, emlékezett a kezdetre Márton János, az alapítvány kuratóriumának elnöke. 1979-ben Illyés kezdeményezésére hatvanöt író, tudós, művész, orvos, mezőgazdász határozta el az alapítvány létrehozását, amelyhez hamarosan huszonegy közéleti személyiség csatlakozott. A jóváhagyásra azonban évekig kellett várni, az engedély csak 1985-ben született meg, ekkor megalakult a kuratórium, tagjai voltak: Juhász Gyula történész, Király Tibor jogász, Kiss Ferenc irodalomtörténész, Szabó Sándor orvos, Vekerdi József tudománytörténész, az elnöki tisztet Márton János töltötte be. Később bővült a kuratórium többek között Für Lajossal, Kodolányi Gyulával, az alapítvány titkára Nagy Gáspár. Az induláskor az alapító összeget Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Kodály Zoltánné és Németh Lászlóné ajánlotta fel. Az alapító levél szerint azokat az vállalkozásokat akarták támogatni, "melyek a magyarság történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegíthetik." Az eddig díjazott harmincnégy személyből mindössze hat magyar állampolgár. A külföldi díjazottak kétharmada határokon kívül élő magyar kisebbségi. Az első díjat 1986-ban Domokos Pál Péter kapta, aki a moldvai csángók kutatásában alkotott maradandót, Szabó T. Attila kolozsvári nyelvészprofesszor, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár összeállítója posztumusz díjazott. Díjazott volt még többek között Sütő András marosvásárhelyi, Dobos László, Turczel Lajos, Koncsol László pozsonyi, Borbándi Gyula németországi író, Szőcs Géza kolozsvári és Sulyok Vince oslói költő. A határon túli magyar politikusok közül megkapta a díjat az erdélyi Király Károly, a felvidéki Duray Miklós és Janics Kálmán, a könyvkiadók közül Püski Sándor, illetve a németországi Molnár János. A nem magyar díjazottak között van Marius Tabacu kolozsvári román műfordító. - Az alapítvány más díjakat is kiad, így a Márton Áron-díjat, melyet eddig 23 személy, illetve 24 szervezet vehetett át. 1990 óta létezik a Tamási Áron-díj, ezt eddig többek között Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész, a vajdasági hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Egyesület, Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténész vehette át. A dr. Menzel Katalin orvosi ösztöndíjat eddig közel száz, határokon túlról érkezett magyar orvostanhallgató kapta, akik továbbképzésre érkeznek. /Magyar Nemzet, nov. 3./1996. március 20.Szőcs Géza jelölése a Hungária Közalapítvány ellenőrző testületébe váratlan indulatokat váltott ki. Ezzel kapcsolatban közölte az Erdélyi Napló több olyan hozzászólás szövegét, akik kiálltak Szőcs Géza mellett: Tőkés László püspök, Gothár Péter rendező, Márkus János /Ausztria/, Borbély Ernő, Kodolányi Gyula, a budapesti Magyar Szemle főszerkesztője, Király Károly, Kónya-Hamar Sándor az RMDSZ Polgári Centrum és dr. Kelemen Attila, az RMDSZ Nóvum Fórum frakciójának vezetője és dr. Bíró Gáspár. Ugyanebben a számban tájékoztató olvasható a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány /NTA/ pénzügyeivel és Ábrahám Dezső főtitkár személyével kapcsolatban. Szőcs Géza rögzítette, mire költötte a kapott összegeket. - Koblenz József pénzügyi szakértő felülvizsgálta az NTA pénzügyeit, ennek alapján a kuratórium úgy döntött, hogy megvonja Ábrahám Dezsőtől a pénzkezelés jogát. Ettől kezdve Ábrahám Dezső életcélja, hogy bosszúból a kuratórium minél több tagját befeketítse a nyilvánosság előtt. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 20./1997. november 5.Megjelent Németh Tünde, Budapesten politológiát és jogot hallgató fiatal újságíró interjúkötete A jéghegy a magyar-magyar csúcson címmel. A szovjet elnyomás megszűnése után újra felszínre jöttek az össznemzeti problematika főbb megválaszolatlan kérdései, állapította meg az előszóban dr. Borbély Zsolt Attila. A kötetben Kovács Miklóssal, Tabajdi Csabával, Németh Zsolttal, Duray Miklóssal, Szőcs Gézával, Hódi Sándorral, Borbély Imrével, Kodolányi Gyulával, Jeszenszky Gézával, Demeter Ervinnel, Semjén Zsolttal, Horváth Bélával és Bencsik Andrással készült interjú olvasható. Németh Tünde az Erdélyi Napló munkatársa volt. Az új főszerkesztő nemzetileg egyértelműen elkötelezett, de hosszabb lélegzetű írásokat nem közölt, ezért nem jelenhettek meg a hetilapban Németh Tünde interjúi. /Kisgyörgy Réka: A jéghegy a magyar-magyar csúcson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./2002. október 17.Szőcs Géza javasolta, hogy Budapesten állítsák fel az 1956-os forrdalaom reprezentatív emlékművét. Ez az emlékmű Magyarország egyik új szimbóluma lehetne. "Ennek az alkotásnak a főváros egyik legjobban látható pontján kellene hirdetnie minden itt élő és minden errejáró számára, hogy kis népek is képesek nagy tettekre. Ez a világraszóló, XXI. századi új Szabadság-szobor, mint látomás, kihívás és feladat, talán képes lesz egyesíteni a nemzetet..." "Első körben azokat szeretném megszólítani, akiknek élete, személye, sorsa, életműve szorosan kötődik 1956-hoz, 1956 előkészítéséhez és emlékének ébrentartásához - s ha javaslatom ezek egyetértésével találkozik, meglesz annak az esélye, hogy átfogó társadalmi, politikai és kulturális konszenzus teremtse meg azokat az alapokat, amelyeken felépülhet az emlékmű...". A felhívás aláírói: Faludy György; Halda Aliz - a Nagy Imrével együtt kivégzett Gimes Miklós menyasszonya; Gyenes Judith - Maléter Pál özvegye; Király Béla - az 1956-os Nemzetőrség főparancsnoka; Jánosi Katalin - Nagy Imre unokája; ifj. Bibó István - Bibó Istvánnak, a Nagy Imre-kormány miniszterének fia; Pongrátz Gergely - a Corvin-köz parancsnoka; Szilágyi Júlia - Szilágyi Józsefnek, Nagy Imre mártír munkatársának lánya Az 1956-os emlékművel kapcsolatos felhíváshoz eddig csatlakoztak: Barta Tibor agysebész; Benyhe István tanár-közgazdász; Bodor Ádám író; Bollobás Enikő egyetemi tanár; Csicsery-Rónay István író; Csoóri Sándor költő; Entz Géza művészettörténész; Eörsi István költő; ifj. Feszt László képzőművész; Amedeo Di Francesco egyetemi tanár (Nápoly); Félicie M. de Gérando-Teleki műfordító; Herner János irodalomtörténész; Illyés Mária művészettörténész; Kalapáti Ferenc költő; Kemény Katalin író; Kertész Imre író; Kodolányi Gyula költő; Kolozsvári Papp László író; Lászlóffy Aladár költő; Orbán György zeneszerző; Thomas Ország-Land újságíró; Hans Henning Paetzke műfordító; Pekár István, a Duna Televízió elnöke; Rajk László műépítész; Selmeczi György zeneszerző; Szakály Sándor történész; Szepes Erika esztéta; Szerdahelyi István esztéta; Szeremley Huba vállalkozó; Szilágyi Sándor szerkesztő; Szörényi László irodalomtörténész; Takács Jenő zeneszerző; Tempfli József püspök; Tőkés László püspök. Aláírom, ha ez az emlékmű nem a kommunizmus megreformálásának, hanem legyőzésének szimbóluma akar lenni - mondta Pongrátz Gergely. Ám a helyszín inkább a Városligetnél, a Sztálin-szobor helyén lenne megfelelőbb - vélekedett a Corvin-köz parancsnoka. Végül megegyeztek abban, hogy ez utóbbi inkább egy 56-os emléktemplomnak lesz méltó helyszíne - olyannak, csak nagyobbnak, amilyent Kiskunmajsára tervezett Csete György. Egyébként Kiskunmajsán van az ország egyetlen 1956-os múzeuma, melyet Pongrátz Gergely maga hozott létre. /Felhívás az 1956-os emlékmű létrehozására. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./2002. december 21.A marosvásárhelyi szépirodalmi folyóirat, a Látó főszerkesztő-helyettese, Gálfalvi György és Vida Gábor szerkesztő a napokban Budapesten átvehette az első alkalommal kiosztott Zuboly-díjat. A kitüntetés névadója, Zuboly, valódi nevén Bányai Elemér (1875-1915) költő volt és hírlapíró. Ady baráti köréhez tartozott, tőle kapta a Zuboly nevet is. Bányai a kávéházi ember egyfajta szimbólumává vált. Gálfalvi György kifejtette: a díjnak súlya van. Olyan kávéházi törzsasztaltól kapták, amely az irodalmi életen belül a civil társadalmat képviseli. A 20-as, 30-as években a Centrál kávéházban a népi írók egy törzsasztalnál jöttek össze, Tamási Áron és barátai, harcostársai, Illyés Gyula például, Féja Géza, Kodolányi. De ugyancsak innen szerkesztette Kiss József a Hét című lapot. A Zuboly-díj kuratóriumának tagjai: Domokos Mátyás irodalomtörténész, Ilia Mihály szegedi tanár, "sokunk barátja" és Saly Noémi, kiváló műfordító, többek közt Mircea Eliade teljes életművét ő ültette át magyarra franciából. A díjátadó ünnepség közönségénél is érzékelhető volt ez a kiegyensúlyozottság, mert ott volt például Radnóti Sándor, aki a Holmi kritikai rovatának a szerkesztője, ő az egykori Beszélő köréhez, az úgynevezett demokratikus ellenzékhez tartozott a rendszerváltás előtt, ugyanakkor ott volt Illyés Gyula lánya, Illyés Mária férjével, Kodolányi Gyulával, akik a népi írók hagyományait folytató ellenállás vonalát képviselték, a lakiteleki tábort, és folytani lehet a sort Bella Istvánnal, aki a jobboldali ellenzékhez tartozik, a Fidesz- közeli táborhoz, eljött az SZDSZ-es Pallai Péter, és jelen volt Pomogáts Béla, aki egyszemélyben minden irányzatot képvisel. Gálfalvi György úgy látja, a díj azt a visszajelzést adja, hogy nem tévesztettek utat. A Látót az eltelt tizenhárom évben többfelől is érték támadások, egyesek azért bírálták, mert túlzottan népiesnek vélték, mások szerint túlságosan liberálisok. Jó művekre kell törekedni, és ez a lapszerkesztésre is érvényes. "Egyetlen kritériumunk a mérlegelésnél az, hogy milyen színvonalú az írás, és nem az, hogy milyen ízléscsillagzat alatt született." - hangsúlyozta Gálfalvi. /N.M.K.: Zuboly-díjas a Látó szerkesztősége. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./2005. február 16.A Hitel folyóirat februári számának lap címoldalán ez olvasható: Nem, az nem lehet. Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. Csoóri Sándor, Vasadi Péter, Pozsgay Imre, Duray Miklós, Pap Géza, Sütő András, Gál Sándor, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Dudás Károly, Vári Fábián László, György Attila, Zsidó Ferenc, Sepsiszéki Nagy Balázs, Csata Ernő, Magyari Lajos, Koncsol László, Fekete Gyula, Kodolányi Gyula, Tőkéczki László, Ablonczy László, Czakó Gábor, Tornai József, Tamás Menyhért, Domokos Mátyás, Nagy Gáspár, Ács Margit, Alföldy Jenő, Márkus Béla, Görömbei András, Bertha Zoltán, Cs. Nagy Ibolya, N. Pál József, Elek Tibor, Rott József, Száraz Miklós György, Sturm László, Prágai Tamás, Brém Nagy Ferenc, Mórocz Zsolt és Szabó István. A folyóirat kevés példányban jut el Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára, Szabadka környékére, Lendvára. „Senki sem kötelezte a maradék Magyarországot arra, hogy megvonja az állampolgárságot azoktól, akik fölött áthelyezték az államhatárokat.” – írta Duray Miklós. „Egy néptől, mely évtizedeken át határain belül bambán tűri pusztítását, sőt besegít önpusztítással, nehogy nacionalistának pellengérezze ki a sajtó, nem várható el, hogy a határain kívül rekedt sorstársaiért ébredjen fel évszázada alvó lelkiismerete.” – állapította meg Fekete Gyula. Csoóri Sándor pedig arról írt, hogy a mai divatos és sikeres íróinknak egyetlen szavuk sincs arról, hogy miért sorvad, miért fogyatkozik ez a nép. „Magasban járó elmélkedésekből már régóta arra tudok következtetni, hogy saját esztétikájukat, gondolataikat, előítéletüket ismerik csupán. De azt a valóságot, amelyben maga az istenadta nép él idehaza vagy a határainkon kívül, egyáltalán nem ismerik, legfeljebb hallomásból, mint a hutukat.” /Nagy Pál: Mi történt velünk? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./2007. szeptember 21.Antall József szerepe történelmi jelentőségű volt életünkben, mert az önállóság elvén alapult. Tudta, hogy a határon túli magyar közösségek a Trianon utáni kort csak úgy élhették túl, ha önálló életet éltek, és hogy az egységes magyar nemzet eszméjét csakis így lehetett ébren tartani – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök szeptember 20-án Budapesten, Antall József, a rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány miniszterelnökének politikai művét méltató rendezvényen. A Deák Ferenc Közéleti Klub, az Antall József Baráti Társaság és az Antall József Alapítvány által szervezett eseményen az RMDSZ elnöke mellett, Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter, Salamon Konrád történész, Kodolányi Gyula, a Magyar Szemle főszerkesztője, Elek István közíró, valamint Szávay János irodalomtörténész tartott előadást a „nemzet miniszterelnökének” máig meghatározó politikai munkásságáról. Markó Béla kifejtette: „Majdani kapcsolatunkban, abban a néhány négyszemközti beszélgetésben is ezt éreztem: tiszteletet és szeretetet e különös emberfajta, a határon túli magyar iránt. És ezt nem érzem azóta a magyar politikusok nagy részénél – a kevés kivételtől eltekintve –, hogy nem azért kezelnek esetleg egyenrangú partnerként, mert így írja elő a politikai illemtan, hanem azért, mert tényleg van valami, amit mi biztosan jobban tudunk: tudniillik azt, hogy mi is van velünk. ”Antall József kormánya hozta létre a határon túli magyarság támogatását szolgáló intézményeket, a Határon Túli Magyarok Hivatalát, az Illyés Közalapítványt és a Duna Televíziót is. /Antall Józsefre emlékeztek Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./2010. február 6.Új hetilapCsoóri Sándor ünneplése Új hetilap jelenik meg Budapesten. A Nagyítás főszerkesztője Csontos János, kiadja a Közép- európai Kultúráért Alapítvány megbízásából a Hetilap Kft. A lap ötödik számában köszöntik a 80 éves Csoóri Sándort. – Öntörvényű, külsődleges mércékkel nehezen "beszabható" alkotó. Költő, esszéista, szerkesztő, emlékezetes filmforgatókönyvek írója, fáradhatatlan irodalom- és társadalomszervező. Kissé fennkölten a haza mindenesének is nevezhetnénk. Csoóri Sándor sokat tett, s még ennél is többet akart tenni a magyarság szolgálatában, s ez a makacs jobbító szándék olykor eltökélt ellenállásba ütközött. Holott nélküle nincs értelme a rendszerváltozást szellemi értelemben megelőlegező Hitelről vagy a sokfelé szakított nemzetet virtuálisan egyesítő Duna Televízió korszakos ideájáról beszélni. S nem lényegtelen, hogy – annyi más önként vállalt misszió mellett – a Nagyítás megjelentetését segítő alapítvány kuratóriumi elnökeként is köszönthetjük. A kerek születésnapra emlékkönyv készült az Éghajlat Kiadó gondozásában, Csoóri Sándor ünneplése pedig méltó körülmények között a Magyar Tudományos Akadémián zajlik. Ezen a jeles napon nyilván korábbi bírálói, olykor nemtelen eszközökkel támadói is feltehetőleg a hallgatást választják, vagy erőt véve magukon, fejet hajtanak az irodalmi, politikai és emberi érdemek előtt. Ezek az érdemek pedig egy vívódó, örök elégedetlen ember érdemei, akár a lírikust, akár az esszéírót, akár az intellektuális közszereplőt tekintjük. Az emlékkönyvben olvasható temérdek méltatás közül a Nagyítás két életteli levelet ad közre Duray Miklós és Tőkés László tollából, valamint Marsall László és Dobai Péter köszöntő versét. A felvidéki "kutyaszorítóban" sem magára hagyott Duray így határozza meg Csoóri Sándor életprogramját: "A legfontosabb feladatod, ami túllépi költői hivatásod határát is, széthullott cserépvilágunk újjáépítése. A versíráshoz elég egy ember, de ehhez a munkához nagyon sok társ szükségeltetik." Erre rímel Tőkés mondata is: "Te voltál az, aki – ki tudja, hányadszor és hányadikként – elődeidtől átvetted a történelmi stafétát." Dobai szerint pedig "Ez a vitéz nyolcvanadik év / sem volt elfáradt feladáshoz elég!" Csoóri Sándor a lapunknak adott interjúban nemcsak a népköltészetről, valamint a poézis és a hidrogénbomba titkos kapcsolódásairól beszél, de számos történetet is megidéz. Akárcsak Kodolányi Gyula, aki egyetlen – emberöltőnyivel korábbi – eset leírásával, Király Károly reális romániai helyzetelemzésének a nyugati nyilvánosságba való eljuttatása kapcsán közelíti meg a nehezen megfogható, leírható Csoóri-jelenséget. "Sándor puszta jelenlétének »sodrása volt«, amikor tenni kellett. Kevesen élték végig azzal a közösségi kötelezettségvállalással az elmúlt évtizedeket, hullámhegyen, hullámvölgyben, de mindig a megoldást keresve, mint ő" – írja róla Kodolányi. Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2017. november 18.Szervátiusz Jenő-díjak 2017Idén is kiosztja díjait a budapesti Szervátiusz Alapítvány. Az alapítvány elnökétől, Szervátiusz Klárától érkezett információk szerint a díjátadó ünnepségre november 22-én 18 órától kerül sor a budai Hilton Hotel Anjou termében. Az idei kitüntetettek: Berend Iván festőművész (laudálja Feledy Balázs művészeti író), Entz Géza művészettörténész (laudációt Kodolányi Gyula író mond), Bárczi Erika és Hargitay Nagy Zsuzsa népi iparművészek (laudál Igyártó Gabriella, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének elnöke). A díjakat Szervátiusz Tibor szobrászművész, az elismerés alapítója adja át. Háziasszony Szervátiusz Klára. Az esten közreműködik Juhász Réka népdalénekes és Juhász Dénes népzenész. Népújság (Marosvásárhely) 2017. november 29.Volt egyszer egy Duna TV„A Duna olyan érték, amely által többek, jobbak, tisztábbak lettünk” (Böjte Csaba) A Duna Televízió 25. jubileumára – Csáky Zoltán szerkesztésében – készült kötet sajtóbemutatója volt november 27-én a Petőfi Irodalmi Múzeum Dísztermében. A kötet – nem kis kálváriát megjárva – végül a Nap kiadó gondozásában jelent meg, amit a bevezetőben azonnal meg is köszönt a jelenlévő Sebestyén Ilonának a szerkesztő-riporter, Csáky Zoltán. Persze, nem pusztán könyvbemutatóról volt szó, mert itt köszöntötték születésnapján Sára Sándort, a Dunások „konok kapitányát” is. Kodolányi Gyula költő, műfordító, Ablonczyné Szabó Magda, a Duna TV egykori ügyvezető alelnöke, Duray Miklós, felvidéki politikus, a gyengélkedő Sára Sándor helyett jött el a volt főigazgatóhelyettes, alelnök Lugossy László, hogy a dísztermet megtöltő egykori „Dunás” tévé-riporterek, szerkesztők, műsorvezetők gyűrűjében emlékezzenek vissza. Csáky Zoltán, aki 22 éven át, 2015 januárjáig dolgozott a Duna tévénél, nyitotta meg az estét, aki elmesélte, hogyan jutott el a könyv megírásáig. „Az elmúlt két esztendőben bárhol is jártam; itt Magyarországon, Erdélyben, tavaly Amerikában, minduntalan nekem szegezték a kérdést, mi történt a Duna Televízióval? Hol vannak a régi kedves arcok? Idén március közepén felkérést kaptam Csíkszeredából a Székelyföld folyóirattól, hogy a közelgő 25. évfordulóra tekintettel, írjam meg az én Duna tévés történetemet. Megírtam. És akkor született meg bennem az ötlet, hogy felkérjem a régi Dunásokat, írják meg vallomásaikat, történetüket arról, hogy mi volt a célunk, mire is szövetkeztünk, mi volt az a közös értékrend, amely összekötött bennünket, és felkértem a Duna TV elnökeit, vezérigazgatóit, valljanak arról, hogy munkásságukban milyen szerepet töltött be a Duna tévében elvállalt vezetői tisztség, és mennyire érezték a mindenkori hatalom befolyásolási kísérleteit” – mondta a szerző. Monostori Károly, a Híradó főszerkesztője elmondta, tizedannyi emberrel dolgoztak, mint a Szabadság téren, nagyon kevesen voltak, s a költségek töredékéért. „Először nagyon nehéz volt munkatársakat találni, mert sokan a felkértek közül elmondták, hogy nem mernek állást vállalni a Duna tévénél, mert később is a szakmában szeretnének dolgozni…” – jegyezte meg Monostori. „…majdnem olyan volt, mintha a Szabad Európát hallgattuk volna” Duray Miklós arról beszélt, hogy mit jelentett a felvidéki magyarság számára ez a televízió. Mesélt arról, hogy a műholdas műsorszórás lehetősége előtt csak nagyon korlátozottan lehetett hallgatni a magyar rádió- és tévéállomásokat a Kárpát-medencében. A Felvidéken viszont lehetett fogni ezeket az adásokat. Elmondta azt is, nagy különbség volt a csehszlovákiai és magyarországi televízió szellemisége között. „A magyarországi adásokat hallgatni, majdnem olyan volt, mintha a Szabad Európát hallgattuk volna” – jegyezte meg. Az alkotói gondolkodásról szólva, visszaemlékezett a 70-es évekre, amelyek megalapozták ezt a sajátos gondolkodást. Mind a nemzeti mind a nemzeti ellenzék vonalán a Beszélőhöz tartozó ellenzék is próbált a határon túlra lépni. Viszont a fejlődési időben a gondolkodásmód jelentősen eltért egymástól. Először csak nyomokban, aztán testet öltve. Hiszen a nemzeti érzelmű kezdeményezések, a Bethlen Alapítvány stb., a nemzeti összefogáson törte a fejét, hogy milyen intézményeket kellene létrehozni. „A másik ellenzék, ahogyan közeledtünk a rendszerváltáshoz, egyre inkább, elkezdte elszigetelni a Magyarországhoz vezető utat. Egyik – nekem személyes ismerősöm – ellenzéki, ezt mondta: Most már nem kívánatosak vagytok ti, határon túli magyarok! Lehetett érezni, hogy hogyan válik szét a korábban együtt haladó gondolkodásmód. A Duna TV-nek kialakult egy ellenzéke – ezzel is magyarázható. Személyileg is beazonosíthatók azok, akik ezt ellenezték…” – mondta Duray, aki visszaemlékezett egy érdekes, 1994-es momentumra is, amikor Csáky Zoltán irodájában Boros Péter utoljára találkozott a határon túli magyarokkal. „Arról beszéltünk, hogy a Duna tévé kuratóriumát megnyissák a határon túliak előtt. Akkor szóba került, hogy kik kerülhetnek bele a kuratóriumba. Két résztvevő közül az egyik, akiről szó volt, az egy délvidéki politikus volt, a másik pedig én lehettem volna. Az ott lévő másik határon túli nem magyarországi résztvevő személy – akinek nevét nem mondanám – azt mondta, hogy meg kell kérdezni a Gyulát. Egymásra néztünk: Hát milyen Gyulát? – kérdeztük. Hát a Horn Gyulát…, hogy egyetért-e vele?”– idézte fel a történéseket a felvidéki politikus. Véleménye szerint amennyire gazdagította a Duna tévé az első két évtizedben a tájékozódást és a nemzeti információt, a mostani állapotában, mint hogyha éppen ellenkező irányban hatna… Több csatornán, átgondolt koncepcióval Csáky Zoltán felvetésére Duray Miklós a közmédia átalakításának logikájáról szólva elmondta, talán taktikailag is jobb, ha több csatornán keresztül folyik a nemzeti kommunikáció. Nem biztos, hogy az a jobb, ha egyre korlátozódik. „Tessék megnézni a mai információáramlást, egyrészt kaotikus, koncepciótlan, és ahol érezni benne a válogatást, ott azt is érezni, hogy valamilyen egyéb szempont szerint válogatnak, vagy pedig nem érezni semmi válogatást, tehát zagyva és nincs koncepció, ez a probléma” – hangsúlyozta. Ablonczyné Szabó Magda a Duna Televízió erkölcsi súlyát, értékhordozó szerepét a 2010. évi júniusi borsodi árvízi gyűjtésre emlékezve mutatta be, amikor is a telefonnál ült egész idő alatt és 320 millió Ft jött össze. Az összes segélyszervezet valamennyi adománya nem tett ki annyit. Határon innen és határon túl, az emberek akkor úgy gondolták, hogy ha a Duna tévén keresztül segítenek, akkor az biztos jó helyre kerül. Kodolányi Gyula szerint a Dunának olyan mozgósító ereje volt, ami nem hasonlítható semmilyen más televízióhoz. Balog Júlia, a Fölszállott a páva szerkesztője, visszaemlékezve a kezdetekre megemlítette, hogy Csoóri Sándornak elképesztően izgalmas naplóbejegyzéseit is megtalálta ezekről az időkről. Hévizi Józsa Volt egyszer egy kék Duna – Történetek, vallomások, tanulmányok a 25. évfordulón /Nap Kiadó, Budapest, 2017/ Felvidék.ma lapozás: 1-20
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
